Jézus nem megy bele a beteg önigazolásnak tűnő párbeszédbe. Nem kérdez többet! Nem oktatja ki, nem kéri számon, nem kezdi elemezni a helyzetet, nem analizál. Csak annyit mond: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" Ezzel kihívja a 38 éve beteg embert a saját fájdalmából, kihívja az önigazolás köreiből. Kihívja és cselekvésre szólítja fel!
Ott, 2000 évvel ezelőtt, a Bethesda tó mellett, egy beteg, aki 38 éve bénán fekszik, várva a gyógyulásra, egy megdöbbentő kérdésre, megdöbbentő választ ad!
"A legfájdalmasabb élet azért nem elmesélhető, mert fáj. Annyira fáj kimondani a szót, hogy inkább hallgatok. És azért is hallgatok, mert szégyellem. Szégyellem elmondani, mi történt velem. És azért is hallgatok, mert már annyira rossz, hogy talán el sem hiszik mások. Talán hihetetlen az egész történet. Talán nekem sem kellene elhinnem, hogy...
Csak egy feladat volt, amit a 8. osztályban adtam ki... írni kellett kérdéseket, a 38 éve beteg ember történetéhez! A kérdés pedig, amit egyik diákom feltett, így hangzott:
