4. Pocsolyába léptem! vs Kelj fel, és járj!

Jézus nem megy bele a beteg önigazolásnak tűnő párbeszédbe. Nem kérdez többet! Nem oktatja ki, nem kéri számon, nem kezdi elemezni a helyzetet, nem analizál. Csak annyit mond: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" Ezzel kihívja a 38 éve beteg embert a saját fájdalmából, kihívja az önigazolás köreiből. Kihívja és cselekvésre szólítja fel!

Az első lépés megtétele nagyon nehéz! Mert mi mindig garanciát szeretnénk!Előbb teljesen fel akarok rá készülni! Tudni akarom, biztosan úgy sikerül-e minden, ahogy elterveztem! Azt akarom, hogy ne valljak kudarcot, ne kelljen kockáztatnom!

Nos 100%-os garancia nincs! Az út kockázatos. Emberileg kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni, és lehetetlen felkészülni minden eshetőségre! Nem tudsz mindent irányítani, és kézben tartani. Sőt! Azt sem tudod garantálni, hogy jelenlegi életed úgy folytatódik, ahogy most van.

Róma 14,22-ben azt olvassuk: "Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött." Ha nem változtatsz...az is döntés! De akkor ne hibáztasd a körülményeid, a társad, Istent! A te pocsolyád! De egy idő után hibáztatni fogod magad ezért a döntésedért!

"Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött." "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"

Itt az idő a továbblépésre! Itt az idő, hogy végre emberszámba vedd magad! Itt az idő, hogy végre odaadd életed irányítását Istennek, hogy elengedd, hogy rábízd, amit szorongatsz. Itt az idő, hogy elfogadd végre az életedet Istentől, és elkezdj élni. Itt az idő hálát adni végtelen lehetőségeidért, amit Istentő kaptál.

Isten nem majd akar használni, hanem most van rád szüksége! Most akar megölelni, Most szeretné, hogy rendbe legyen az életed, nem majd ha valami teljesül! Neki nem kell, hogy jobb legyél, hogy szebb legyél, hogy műveltebb legyél...neki elég az, hogy vagy! Mert van elég adottságod, képességed, hogy tenni tudjál: csak egy dologra van szükség: arra, hogy életed kusza szálait valaki kibogozza, és merj rálépni az útra!