Vendégszerető - Ha tudtam volna

Az angol királynő gyakran ellátogat a Bob Morrow kastélyhoz. Egy alkalommal, amikor egyedül sétált ott, elkezdett esni az eső. A legközelebbi parasztháznál keresett menedéket. A hölgy, aki ajtót nyitott, nagyon dühös volt amiatt, hogy valaki ebben a kora reggeli órában háborgatni merészeli. Résnyire kinyitotta az ajtót, és kimordult:

- Mit akar?

A királynő nem mutatkozott be, csak egyszerűen megkérdezte:

- Kölcsönkaphatnék egy esernyőt?

- Egy pillanat! - mormogta az asszony. Bevágta az ajtót, egy pillanatra eltűnt, majd kihozta a legócskább ernyőt, amit csak talált - olyat, aminek néhány merevítőbordája törött volt, és vásznát apró lyukak tarkították. Kidugta az ajtón, és azt mondta: - Itt van.

A következő reggel a királyné teljes kísérete odavonult díszegyenruhában a parasztház elé. A kíséret egyik tagja bekopogott, és a következő szavak kíséretében adta vissza az ernyőt az asszonynak:

- Asszonyom, Anglia királynője köszöni Önnek. Elmenőben még hallotta, hogy az asszony azt motyogja:

- Ha tudtam volna, a legjobbat adtam volna neki.

Vizsgáljuk át életünket, idézzük fel emlékeinket! Volt olyan történet amikor jobbat adhattunk volna, mint amit valójában adtunk?

Gondoljunk mennyei Atyánkra, aki a legjobbat adta nekünk:

Jn 3,16 - Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.