Vendégszerető - A zöld lific

Volt egyszer egy kislány, Zsuzsikának hívták. Az anyukájának el kellett mennie otthonról és őt rábízta a szomszéd nénire és bácsira. De Murmura néni és Murmura bácsi nem volt vendégszerető. Mivel Zsuzsika sírt az anyukája után, azzal ijesztgették, hogy ha nem hagyja abba akkor jönnek a szörnyek és elviszik. Átszaladt a szomszéd kertbe, de ott sem volt nyugta. Ott Burbura néni és Burbura bácsi ijesztgette.

"Mindig láb alatt vagy- horkantott egyet kinn az udvaron Burbura néni.- Sose hagyod az embert nyugton. De majd jön a mumus és elvisz. Zutty, bele a fekete zsákjába, ott aztán majd lábatlankodhatsz.

Zsuzsika átszaladt a szomszéd kertbe, fölmászott a cseresznyefára. Mikor jön már az anyukája?

Kár, hogy még nem érik a cseresznye, de legalább itt nem lesz senkinek láb alatt.

Nana! Már ordít is Burbura bácsi. Micsinász ott, te! Letördeled a fám ágait! Hogy vinne el a bákász! Majd szólok a bákásznak, hogy vigyen el, az szereti az ilyen ágtördelő rosszcsontokat."

Így aztán Zsuzsika nem csak azért volt szomorú, mert nem lehetett otthon, hanem rettenetesen félt a zöld lifictől, a konkótól, a bákásztól és a mumustól.

(Lázár Ervin: A zöld lific)