Új szívű - Bálványok

Egy misszionárius vett egy kis bronzzal bevont kutyaszobrot, amit magával vitt Burmába a missziós munkaterületére. A kis kutyafigurát egy feltűnő helyen állította fel a háza előtt. Az emberek elkezdték kérdezgetni:

- Miért állítottad az ajtód elé ezt a kutyát?

- Azért, mert gyakran egyedül vagyok itthon, és szükségem van egy kutyára, hogy megvédjen.

Az emberek elkezdtek ezen nevetni, és azt mondták:

- De a te kutyád nem lát, nem hall, nem tud ugatni és harapni sem. Hogyan tudna akkor megvédeni?

- Aha - mondta a misszionárius -, és miből vannak készítve a ti bálványaitok? Fából, kőből, különböző fémekből. Nem látnak, nem hallanak, és nem jelentenek többet, mint az én bronzkutyám. Ti pedig meghajoltok előttük, imádkoztok hozzájuk, és azt mondjátok, hogy a bálványaitok megvédenek benneteket. Hányszor mondtam már nektek, hogy Isten, aki a mennyben van, egyedül Ő az igaz Isten, egyedül Ő képes megvédeni a gonosztól! Ő a Fiát adta azért, hogy aki hisz Őbenne, örök életet nyerjen.

A misszionárius szavai után az emberek hangtalanul szétoszlottak. De minden alkalommal, amikor a bálványimádó bennszülöttek elmentek a ház előtt, a bronzkutya "ezt mondta" nekik:

- A ti bálványaitok éppen olyanok, mint én.

Talán sokan azt gondolják, ez nekünk nem mondhat semmit. Mi nem vagyunk bálványimádók. Valóban nem? A pénz, a siker, a becsvágy, a jólét és a hatalom vajon nem a bálványaink, amelyek fogva tartanak és megakadályoznak abban, hogy az élő Istennek szolgáljunk? A thesszalonikaiak megtérése tökéletes fordulat volt, amiről így olvasunk: "...hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát..." (1Thessz. 1:9-10)

Isten megismerhetővé teszi magát Fia, Jézus Krisztus által, aki a benne hívőket megszabadítja bűneikből, új és örök életet ad nekik, és amikor majd visszajön, magához veszi őket.

Die Gute Saat, 2007

/Vetés és Aratás 45. évf. 2. sz. 14. old./