Új szívű - A csomag

Rutoldó és Tuppakka, a két manó egymás mellett élt évszázadok óta. Eleinte mindketten folyton mérgelődtek, veszekedtek. Egy napon azonban Tupakka megváltozott és felhagyott régi természetével. Örömét lelte a kerti megmunkálásában. Dalolva ásott, kapált, veteményezett. Meg is lett az eredménye. neki lett a legszebb kertje a környéken. Pompázott a sok virág, roskadoztak a fák a terméstől.

Rutoldó kitalálta, hogy felbosszantja. Fogott egy kavicsot és elkezdte becsomagolni: beletekerte egy papírszalvétába,azt beletette egy gyufásdobozba, azt celluxszal körbetekerte, majd az egészet becsomagolta 10 csomagolópapírba, átkötötte spárgával, beletette egy papírdobozba, azt betekerte 20 ív fóliába, körbetekerte alumíniumdróttal, azt betette egy vékába, a vékát egy zsákba. A zsákra ráírta, hogy Tupakka - tartalma: Kincs. És feladta a postán.

Másnap felmászott a fára és nézte, hogy mi fog történni.

Tupakka letette a csomagot a kert közepébe és szépen, nyugodtan elkezdte kibontogatni. Minden csomagolóanyagot finoman kibontott és gondosan összehajtott, végül megtalálta a kavicsot. De ahelyett, hogy méregbe gurult volna, örömmel a szívéhez szorította: Na végre, csakhogy megvagy! Kiáltotta.

"Fogott egy ásót, gödröt ásott, beleejtette a kavicsot (vagy talán nem is kavics volt?), betemette, a lajt nagyságú öntözőkannájában hozott egykútnyi vizet, rázúdította az elvetett kavicsra, és Rutoldó döbbenten látta, hogy megmozdul a kavics fölött a föld, kidugja a fejét egy zöld hajtás, szemmel láthatóan nő, már Tupakka térdéig ér, már magasabb is, mint Tupakka. Semmi kétség, ez egy fa, odanézz, már magasabb, mint a kert legöregebb fája, már magasabb, mint a Nagyszederfa, odanézz, csak nő szakadatlan, már majdnem az égig ér, karéjos levelein csodák világítanak, mesék szikráznak, nevetés hallik felőle, sírás, folyók csobogása, erdők zúgása, városok villannak fel a leveleken, kastélyok, udvarházak, hegyek, völgyhajlatok. Zúgott a fa diadalmasan.

- A fene egye meg - morgott Rutoldó -, már a kavicsokban sem lehet megbízni."

(Lázár Ervin: A csomag)