Üdvözöljük Hollandiában!
A gyermekvárás - de igazán bármi, amikor várakozásaink visszásan teljesülnek - olyan, mint amikor mesés vakációt tervezgetünk - például Olaszországba. Vásárolunk egy csomó útikönyvet, csodálatos terveket szövögetünk. Megnézzük majd a Colosseumot. Michelangelo Dávidját. A velencei gondolákat. Esetleg megtanulunk pár hasznos kifejezést olaszul. Csupa izgalom az egész.
Több hónap lelkes várakozás után végre elérkezik a nagy nap. Fogjuk a csomagunkat, és elindulunk. Hét órával később leszáll a repülőgép. Az utaskísérő odajön hozzánk és azt mondja: Üdvözöljük Hollandiában!
Hollandiában?!? Mit keresek Hollandiában?? Olaszországba indultam! Olaszországban kellene lennem! Egész életemben egy olaszországi vakációról álmodtam!
De közben megváltozott a menetrend. Hollandiában szállt le a gép, ott kell maradnunk.
Az a fontos, hogy nem valami borzalmas, undorító, koszos helyen kötöttünk ki, ahol járványok tombolnak, éhínség és nélkülözés gyötri az embereket. Csak máshol, mint ahol akartunk.
El kell menni másik útikönyvet venni. Meg kell tanulni egy új nyelvet. És találkozni fogunk egy csomó emberrel, akit eddig nem is ismertünk.
Ez csak más! Itt lassabban zajlik az élet, mint Olaszországban, kevesebb a csillogás. De ha eltöltünk itt egy kis időt, szusszanunk egyet, körülnézünk.... akkor meglátjuk, hogy Hollandiában vannak szélmalmok... Hollandiában vannak tulipánok, Hollandiában még Rembrandt képek is vannak.
De minden ismerősünk Olaszországba ment... állandóan azzal hencegnek, hogy milyen jól érezték magukat. És mi életünk végéig azt fogjuk gondolni: Igen, én is oda akartam menni. Az volt a tervem.
A fájdalom soha, de soha, de soha, de soha nem fog megszűnni... mert egy álom elvesztése óriási veszteség.
Ugyanakkor... ha egész életünkben
azon bánkódunk, hogy nem jutottunk el Olaszországba, akkor talán nem fogjuk
tudni élvezni Hollandia nagyon különleges, nagyon szeretni való oldalát.
- Emily Perl Kingley, egy Down-szindrómás gyerek édesanyja
Mindannyian Hollandiában vagyunk, hiszen a legtöbb ember nem olyan életet él, amilyet eltervezett. Aki eljut Olaszországba, talán annak is késik a gépe, vagy éppen rossz időt fog ki! Nem tudhatjuk mi történtik, nem tudjuk mennyi ideig ragadunk ott, de egy biztos - nemcsak ki kell bírnunk ezt a furcsa országot, hanem meg kell próbálnunk örömet is találni benne. Ha jól figyelünk, a szépséget is megláthatjuk benne!
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
