Türelmes - A páfrány és a bambusz

Volt egyszer egy férfi, aki azon volt, hogy feladjon mindent. Otthagyta az állását, a párját és el akarta dobni az életet magától. Elment az erdőbe, hogy még egyszer utoljára elbeszélgessen Istennel.

- Istenem! - szólította meg. - Tudnál nekem mondani valami jó okot arra, hogy ne szálljak ki ebből az egészből?

Isten meglepő választ adott:

- Nézz körül itt. Látod a páfrányt és a bambuszt?

- Persze! - válaszolta a férfi.

- Amikor elültettem a páfrányt és a bambuszmagot, nagy gondot fordítottam rájuk. Biztosítottam számukra a fényt, a vizet. A páfrány gyorsan kihajtott. Ragyogó levele befedte a talajt. A bambusz magjából azonban semmi sem hajtott ki. Mégsem hagytam magára a bambuszt. A második évben a páfrány még gyönyörűbb és dúsabb lett. A bambusz magjából még mindig nem hajtott ki semmi sem. Mégsem hagytam magára a bambuszt. A harmadik és negyedik évben se hajtott ki a bambusz. Mégsem hagytam cserben. Aztán az ötödik évben egy pici hajtás nőtt ki a földből. A páfrányhoz képest parányinak és jelentéktelennek tűnt. Hat hónap alatt a bambusz harminc méteresre nőtt. Öt évet töltött a gyökérzet növesztésével. A gyökerek tették erőssé és biztosították számára azt, amire a túléléshez szüksége volt. Egyetlen teremtményemet sem állítom olyan próbatétel elé, amellyel ne tudna megbirkózni. Ezután így folytatta:

- Tudtad, hogy amíg küszködtél, valójában gyökeret növesztettél? Nem hagytam magára a bambuszt. Téged sem foglak cserbenhagyni. Ne hasonlítgasd magadat másokhoz. A bambusznak más a célja, mint a páfránynak. Mégis mind a kettőnek a jelenléte megszépíti az erdőt. Eljön majd a te időd, amikor magasan szárnyalhatsz.

- Milyen magasan? - firtatta a férfi.

- Milyen magasra nő a bambusz? - kérdezett vissza Isten.

- Amilyen magasra csak tud?

- Igen. - felelte. - Emelkedj olyan magasra, amilyen magasra csak tudsz.

A férfi otthagyta az erdőt, és mindenkinek elújságolta a történteket. 

  Laudetur Kiadó - Heti Lélekemelő

Beszélgessetek a türelemről. Miért jó, ha bizonyos helyzetekben türelmesek tudunk maradni? Sokszor vagy türelmetlen? Mi az ami segít?