Szappanbuborékok - Tanévnyitó istentisztelet

A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1 Jn 2,15-17)
Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói (Jak 1,22a)

Mi jut eszetekbe egy szappanbuborékról? Szép, színes, magasra repül! Ezért is szeretnek a kisgyerekek szappanbuborékkal játszani. Örülnek neki. És milyen jó dolog is szappanbuborékokat fújni!

(Fújok pár szappanszbuborékot) 

Valaki szappanbuborékot fúj,

Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek,

Világokat kelt életre a száj,

Mely szappanbuborékot ereget.

És szállnak, libegnek a fényes gömbök,

És szétpattannak - s elnyeli az ég. -

Egy szappanbuborék is egy világ,

S egy világ is egy szappanbuborék.

(Reményik Sándor)

Egy különleges tanév kezdetén vagyunk, és ha mást nem is, de egyet biztosan tudunk, hogy ez a tanév mindenben más, és különleges lesz. 6 hónapja nem láttuk a gyerekeket és 6 hónapja nem láttátok hagyományos keretek között egymást. Rengeteg változás történt bennetek, és rengeteg változás történt bennünk is. S a váratlan helyzetben, amibe kerültünk, és amibe kis elsősökként kerültök ti is a bizonytalanság és a magány érzését növelte bennük. Minden, ami biztos volt eddig, úgy pukkant szét körülöttünk, mint egy szappanbuborék.

Egyik napról a másikra fordult fel körülöttünk a világ. Nem szabad iskolába menni. Nem szabad boltba menni. Nem szabad a nagyszülőkhöz menni. Nem szabad a játszótérre menni. Takarni kell magunkat - az arcunkat. Távol kell lenni. Nem láthatjuk egymás mosolyát. Nem találkozhatunk a barátainkkal. Ráadásul mindez nem egy napig vagy két napig - hanem hetekig, hónapokig. És nem tudjuk, hogy mindez megismétlődik-e.

Az a szép színes világ, amit fújtunk azonban magunk köré, amiben biztonságban tudtuk magunkat - felfordult, és minden bizonytalanná lett!

A Biblia azonban nem lepődik meg ezen - hiszen ezt olvastuk: "A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is". Azt mondja, hogy az életben, a valóságban vannak szappanbuborékok, nagyok és kicsik, amik színesítik az életünket - boldogságot, biztonságérzetet, szórakozást adnak - de csak annyi időre, amennyire egy ilyen buborék megmarad. (Fújok pár buborékot) Sokan azt is gondolják, hogy az élet sem más, mint színes szappanbuborékokkal teli szórakozás. Hogy tele kell zsúfolnunk színes élményekkel, sikerekkel, szórakozással (Fújok pár buborékot) vagy gazdagsággal, pénzzel!

Egy indián bölcs asszony amikor a hegyekben vándorolt, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ.

A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.

Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.

- Gondolkoztam ... - szólalt meg. - Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.

Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.

Miért baj az, ha valaki az egész életet ilyen szappanbuborékos hangulatnak, álomnak tekinti? Csak az, hogy az élet egyáltalán nem ilyen. Ez elmúlik! Kipukkan, mint a szappanbuborék! Pillanatnyi csillogás csupán...

A mai Ige azt mondja: "aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké". Milyen érdekes! Nem az marad meg örökké, aki hatalmas vagyont szerez! Nem is az, aki a legújabb játékokat tölti le a telefonjára! Nem az, aki a legtöbb like-ot gyűjti az instagramján. És nem is az, aki kipróbál olyan dolgokat, amiket nem lenne szabad! Isten ezekre azt mondja: csupán szappanbuborékok! Ne erre alapozd a boldogságod, az életed! Mert ami igazán számít, azok a cselekedetek! "Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké". Csak az maradhat meg, ami egybekapcsolódik Isten szándékával, és az Ő akaratát cselekszi! Jézus nem szappanbuborék-fújó játékot kínál nekünk, hanem valódi, értelmes, gazdag és tartalmas életet. Olyan életet, ami nem fog szétpukkanni sohasem.

Egy iskolai tanár egy remek példán keresztül mutatta meg a diákoknak, hogy mennyire fontos segíteni a környezetünkben lévőket, és hogy együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül.

A pedagógus minden tanuló kezébe adott egy lufit, és arra kérte őket, hogy írják rá a saját nevüket. Ezután valamennyi lufit elengedték, amelyek így hamar szanaszét hevertek az iskolában. Majd a tanár azt a feladatot adta, hogy mindenki keresse meg azt a lufit, amin a neve van, de a feladatra csak 5 percet kaptak a gyerekek. Talán nem meglepő, hogy ennyi idő alatt senki sem találta meg a saját lufiját.

Itt következett a csavar: A tanár arra kért mindenkit, hogy vegyen fel egy lufit, és adja oda annak, akinek a neve rajta található. Így percek alatt mindenki megkapta a sajátját.

A játék végén pedig a tanár összegezte a tapasztaltakat: "Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt."

Az emberi kapcsolatainkban megélünk, ugyanazt éljük meg Istennel is. Istennel való kapcsolatunk pontosan olyan, amilyen az embertársainkkal való kapcsolatunk. Ha le akarjuk mérni, milyen szinten állunk Istennel való kapcsolatunkban, csak meg kell nézni emberi kapcsolatainkat.

Ebben a tanévben erre helyezzük a hangsúlyt mi is! A cselekedetekre és arra a jellemre, amivé Isten formál bennünket! Csak az marad meg, ami Isten szerinti, aki cselekszi az Ő akaratát.