Szavahihető - A rágalom

A Frukkancs nevű kislány hazament az óvodából és azt mondta azt apukájának: Képzeld apu, Demeter nagymamája nem tud kézen járni!

Az apuka hitetlenkedve csóválta a fejét és azt mondta: Gyere, nézzük meg! Lehet, hogy tud, csak valaki rosszindulatúan megrágalmazta.

Elmentek, becsöngettek. És láss csodát, Demeter nagymamája kézen állva nyitott nekik ajtót, majd invitálta őket, hogy tartsanak vele, éppen sétálni indult.

Örömmel egyeztek bele, ők is kézállásba lendültek. Útközben találkoztak egy rendőrrel, aki csatlakozott hozzájuk, persze kézállásban.

Egyszer csak azt vették észre, hogy hipp-hopp, az összes szembejövő kézenállásba váltott, micsoda látvány, a lányok sikongattak, mert a nyakukba esett a szoknyájuk, a fiúk rikogattak, mert alulnézetből egészen más volt a világ. Potyogtak az aprópénzek, a fésűk, a tollak, a havibérletek, az öngyújtók, a cigarettásdobozok, a zsebnaptárak. Mire a Kálvin térre értek, már kézen járt az egész város. Ott jött velük szemben Duzma úr, a köszvényes szomszéd, aki már hetek óta nem tudott kijönni az utcára, mert annyira fájt a lába. Most meg boldogan kézen járt, fájós, pirosra dagadt lába bütykét kellemesen legyezte a szellő.

- Ha én ezt tudtam volna - rikoltotta boldogan.

- Kiesett valami a zsebedből - mondta Frukkancs.

- Csak ez a kis mese, amit olvasol. Nem számít, ördög vigye.

- Inkább angyal vigye - mondta Frukkancs.

Igaz is, angyal vigye! De azt többé senki se merje mondani, hogy a Demeter nagymamája nem tud kézen járni!

(Lázár Ervin: Tótágas - meserészlet)