Segítőkész - Cegít apa

Az időjárás tökéletes volt - igazi gereblyézésre teremtett nap. A férfi jól bevált gereblyéjével rendezett kupacokba gyűjtötte a leveleket. Azt tervezte, hogy amikor már mind halomban lesz, zsákba rakja és kiviszi a járdára. Úgy számolt, hogy mindez egy óra alatt meg is lesz.

Alig fejezte be a harmadik kupacot, kétéves kisfia, Justin szaladt ki a házból. Az izgatott kisfiú teli torokból kiabált:

- Cegít, apa! Cegít, apa! - Kis műanyag gereblyét tartott a kezében, és szaladt apja felé, hogy segítsen neki leveleket gereblyézni.

Justin apukája nagyon örült a kisfia lelkesedésének, de tudta, hogy a kisfiú nem lesz nagy segítség. Ettől függetlenül rámosolygott a fiára és ezt mondta:

- Nahát, köszönöm, Justin! Tényleg nagy segítségem van a segítségedre!

Ahogy elkezdte összegereblyézni a negyedik kupacot, észrevette, hogy Justin a harmadik kupacon ügyködik. A kisfiú élénken lóbálta a gereblyéjét, szanaszét szórva a leveleket. Közben végig azt mondogatta:

- Cegít, apa! Cegít, apa!

Justin apja elmosolyodott, amikor látta, hogy a fia igyekszik utánozni az ő mozdulatait. Befejezte a negyedik kupacot, és visszament a harmadikhoz, hogy összegyűjtse a szétszórt leveleket. Amikor már éppen végzett, Justin eldobta a gereblyéjét, és beleugrott a kupac kellős közepébe.

- Cegít, apa! Cegít, apa! - kiabálta megállás nélkül. Befúrta magát a kupacba, kacagva, rugdosódva szórta széjjel a leveleket.

Így ment ez órákon át. A férfi összegereblyézett egy kupacot, a kisfiú pedig szétszórta. Amikor eljött az ideje, hogy a leveleket zsákokba rakják, Justin abban is segíteni akart. Az apukája kedvesen megengedte, bár sokkal hamarabb - és sokkal jobban - elvégezhette volna a munkát, ha egyedül csinálja.

Wayne Rice: Fején a szöget 4., 159-161