Reményteljes - Anna

Sámuel próféta anyja, Anna elég kilátástalan családi helyzetben élt (1Sámuel 1:1-20). Okkal maradhatott volna elégedetlen egész életében. Férjének egy másik felesége is volt, aki állandóan az orra alá dörgölte a hibáit. Megalázta, bántotta. Kíméletlenül bánt vele. Nem volt benne semmi együttérzés, könyörület. Anna második feleség volt egy kétnejű házasságban, ráadásul nem tudott teherbe esni.

"Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit."( 1Sámuel 1:7)

Hogy érezhette magát Anna? Elpusztít engem ez a nő. Napról napra rágja az életemet, úgy érzem, nem bírom tovább! − Mégis együtt kellett élnie vele.

Szerencsére nálunk nincsenek kétnejű házasságok. De egy negatív szemléletű házastárs, szülő vagy testvér éppen elég. Lassan és morzsánként emésztheti el az erődet, különösen, ha fontos szerepe van az életedben. Számít a véleménye, hiszen közel van és ismer. El tud pusztítani, ha belőle áll a világod. De ha nem ő az egész világ a számodra, nem rabolhatja el a boldogságodat sem. Még azt sem akadályozhatja meg, hogy te építsd és szeresd őt. Munkálkodhatsz a javán akkor is, ha észre sem veszi, mit tesz veled.

Mit csinált Anna? Nem látszott nagy hithősnek. Kétségbe volt esve. Rázta a zokogás. Nem viselkedett normálisan. Nem fásult bele a bajaiba. Nem járt körbe panaszkodni, nem sajnáltatta magát, nem lett kemény és keserű, és nem lett depressziós. A bánatával oda ment, ahonnan jöhetett megoldás. Istent ajándékozta meg a bizalmával.

Arcra borulva zokogott a templom kövén Anna, úgy képzelem. Amikor Éli, a pap látta, azt hitte, hogy részeg. Pedig csak kiöntötte Istennek a szívét. Nem törődött vele, mit szólnak az emberek.

Tudta, kihez kell jönnie. Tudta, ki az, aki igazán számít. Annak öntötte ki a szívét, aki egyedül méltó volt rá. Aki ismerte, aki megértette, aki meg tudta vigasztalni. Anna olyan nő volt, aki bele tudott merülni Isten szeretetébe.

Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. (1Sámuel 1:18)

Megnyugodva ment haza. A fájdalmát Istennél hagyta. Hazament, oda, ahol elvették az örömét. Istenbe vetett bizalmából futotta neki arra is, hogy boldog legyen. Kivirágzott. Többé nem járkált keserű arccal.

Forrás: kekneveles.hu