Odaszánt - A választás

Több 100 évvel ezelőtt Kínában egy tanár előrehívta egyik diákját a tanteremben. Kinyújtotta mindkét öklét, és a kiválasztott diáknak elmondta, hogy az egyik kezében értékes aranypénz van, a másik viszont üres. A kiválasztott diák választhatott. Ha azt a kezét választja, amelyikben az aranypénz van, megtarthatja, ha viszont az üres kezét választja, a tanár az összeszorított öklével megüti a diákot. Ha esetleg úgy dönt a diák, hogy nem akar választani, akkor visszatérhet a helyére.

Ezt minden nap eljátszották a tanteremben. A diákok tudták, hogy milyen erős a tanár, és milyen jó harcos, ezért féltek választani. Tudták, hogy ha a tanár megüti őket, az komoly sérülést eredményezhet.

Ha egy diák nagy ritkán választott a két kéz közül, a tanár még megkérdezte:

- Biztos vagy benne?

A diák ilyenkor jobban megnézte a tanár kemény öklét, egy pillantást vetett gúnyos mosolyára, és kivétel nélkül meggondolta magát, és visszasietett a helyére.

Végül Csinre került a sor. Csin apja 5 évvel korábban meghalt a háborúban, és a család sokat nélkülözött. Csinnek szüksége volt az aranyérmére.

A tanár kinyújtotta a két öklét. Csin sokáig tanulmányozta mindkét kezet. Az osztálytársai rámeredtek, és arra számítottak, hogy ő is vissza fog térni a helyére ahogy a többiek. Csin végül a tanár bal öklére mutatott.

- Biztos vagy benne? - kérdezte a tanár.

Csin bólintott.

- Nem szeretnéd elfelejteni a választásodat, és visszatérni a helyedre?

Csin megrázta a fejét.

A tanár ökle lesújtott Csin arcára, a földre küldve őt.

Csin a földön fekve, szédelegve nézett fel a tanár arcába. Ekkor a tanár kinyitotta mindkét öklét, és megmutatta, hogy mind a kettőben volt egy-egy aranyérem.

- Nem számíthattok arra, hogy bármit is ingyen megkaptok! - mondta az osztálynak. - Mindennek ára van.

A tanár felsegítette Csint, rámosolygott, és a kezébe tette az aranyérméket. Többet nem ismételte meg a gyakorlatot.

Jézus mondja: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! (Márk 8, 34)

A keresztyén, hívő ember nem csak valamit akar Istentől, hanem odaszánja magát Neki. Az Úr nemcsak olyan kapcsolatra vágyik velünk, hogy akkor, amikor elakadunk, akkor keressük meg, és kérjünk tőle, de egyébként hagyjuk békén. Nem olyan kapcsolatra vágyik velünk, hogy ugyan tudjunk a létezéséről, de nyugodtan éljük az életünket nélküle. Jézust követni azt jelenti, hogy odaadom magam neki! Jézust követni azt jelenti, hogy elköteleződöm mellette, hogy döntést hozok és emellett ki is állok!

Manapság az emberek nagyon félnek a döntéshozástól. Mint a diákok a tanteremben, félnek a kudarctól. Félnek a fájdalomtól. Félnek az elköteleződéstől. Félnek, hogy nagy árat kell érte fizetniük.

A Biblia nagyon világos választást ad elénk: "Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni." (Józs 24,15) Neked van bátorságod kilépni a tömegből, és Isten útját választani?

Jézus azt mondja: Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Máté 7, 13-14)

Forrás: Wayne Rice: Fején a szöget 4., 195-197.o.