Nyugodt - Bizalom

Amikor a fáraó, amikor látja, hogy nem használ a kényszermunka a következő parancsot adja Sifrának s Púának, a két bábának: "Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek meg a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!" A fáraó megint nem számolt valamivel! "De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogy Egyiptom királya, meghagyta nekik..." Amikor pedig a fáraó, aki Egyiptomban élet és halál ura, számon kéri őket, Sifrá és Puá bölcs válaszukkal leszerelik őt. Van lélekjelenlétük, pedig tudhatják, hogy az életükkel játszanak. "De tudod, ó király, oly életrevalóak ezek az asszonyok, hogy meg sem várják, hogy odaérjen a bába, úgy szülik meg a gyermekeiket." Azután szelíden hozzáteszik: azaz nem olyanok, mint az egyiptomi asszonyok. Micsoda szabadság, micsoda bátorság, micsoda hit a hatalommal szemben! És valóban, míg az egyiptomiak Izraeltől félnek és minden tervük kudarccal végződik, a bábák Istent félik, és a nép tovább szaporodik és erősödik. Ez a két asszony, akik saját életüket nem féltve félik az Istent, azt mutatja be nekünk, mit jelent bízni az élet Istenében. Nem vak hit ez! Nem felelőtlen játszadozás! Hanem valódi bizalom Istenben! És mindez abban a tudatban, hogy a világítótorony elől ki kell térnie a hadihajónak is, Isten elől a fáraónak is.

Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.

Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: "Apa! Apa! Segíts!"

Az apja lentről felkiáltott: "Ugorj ki az ablakon, Andy! Elkaplak!"

A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott. "De apa, nem látlak! - kiáltott.

Az apja visszakiabált: "Nem baj, fiam, én látlak! Ugorj!"

Van egy igaz mondás, ami így szól: "Nem tudom, mit tartogat a jövő, de tudom, ki tartja a jövőt a kezében". A bábák is tudták ezt! Tudták, hogy a jövőt nem egy fáraó, hanem a mindenható Isten tartja a kezében. S bár látszólag ez az Isten nem látszik, mégis ott van, jelen van, és munkálkodik! Számukra egyetlen dolog volt csak fontos: még az életük árán is engedelmeskedni Istennek! Nem a fáraóra, a tőle való félelmükre tekintettek, nem arra, hogy akár meg is halhatnak ők maguk is, hanem Istenre! A félelem és a gyűlölködés így győzhető le.