Mértékletesség - A nép a pusztában 1.

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. ... Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki annyit, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek, amennyien egy sátorban vagytok! ... Mózes azt mondta nekik: Senki se hagyjon belőle másnapra! De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. (2 Mózes 16,11-17)

Isten népe Mózes vezetésével kivonult Egyiptomból. Vándoroltak az Ígéret Földje felé. Az útjuk egy hatalmas pusztaságon, sivatagon vezetett keresztül. Valamennyi élelmet vittek ugyan magukkal, de szép lassan elfogy minden tartalékuk. Isten azonban velük van. Hatalmasan gondoskodik róluk. Mannával és fürjekkel táplálja őket az egész út során.

Istené minden ezen a Földön, Ő tud minket is táplálni. Minden reggel ott volt a manna, csak fel kellett szedjék. Azonban volt ennek több szabálya is. Mindenki csak annyit szedhetett, amennyit aznap meg tudott enni, vagy maximum fejenként 1 ómernyit - kb. 3 kilót. Vasárnap pedig nem adott Isten, mert az nem a munka, hanem az Úr napja. Azonban a nép közül sokan mértéktelenek voltak. Teleszedték magukat, mert ott volt, és mert többre vágyott a szemük. Vagy féltek, hogy holnap nem lesz... De a többlet, amit felhalmoztak, megromlott, megpenészesedett.

Isten tanít itt bennünket, hogy mindig annyi kell, amennyi tényleg szükséges. ne vágyj többre ételből, ruhából, vagyonból vagy bármikből, mert rád romlik, megpenészesedik. Elsősorban pedig a szívünk piszkolódik be a kapzsiság és a mértéktelenség miatt.

Forrás: Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC