Megbocsátó - A harag

"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.

Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Máté 6,14-15)

Ezek kemény szavak! A mai világban nem szeretünk hallani ilyen kemény szavakat. Nem szeretünk hallani ultimátumokat. És ez ultimátum. Itt Isten fekete fehéren kimondja, ha ti megteszitek, én is megteszem. A mennyei Atyátok is megbocsát. De ha ti nem teszitek meg, akkor a ti mennyi Atyátok sem bocsát meg. Ez a kihívás mindannyiunk felelőssége, hiszen a saját életünkért és a körülöttünk levőkért is felelősek vagyunk. Ha mi megbocsátunk, akkor Isten is megbocsát. És ha mi nem bocsátunk meg, akkor azt mondja az Ige: Az Atya sem bocsát meg nekünk.

Mi a harag gyökere? Honnan jön ez az egész harag? Mielőtt továbbmennénk a megbocsátással, kicsit azt szeretném, hogy értsük meg ezt az egész harag fogalmat, hogy ugyanarról beszéljünk. A harag gyökere általában az ellenünk elkövetett vétkekben van. Ha ellenünk vétkeznek, megsebeznek, az egészséges, természetes reakció az, hogy hátralépek, és azt mondom: NE! NE! NE! NE KÖZELEDJ! Ne bántsál többet, ne sebezz újra! Ez az önvédelmi harag fog megóvni engem, elsősorban attól, hogy újra sebezzenek! Önmagában véve a harag, ilyen értelemben egy egészséges dolog!

Ahhoz, hogy megértsük a megbocsátást, látnom kell, hogy miért van bennem harag? Ha megsebeztek, akkor haragudni fogok! A harag az egy önvédő rendszer. Az olyan, mint egy riasztó, hogy valaki belépett az én területemre. Akár az érzelmeimmel játszott, akár a testemet használta ki, akár a kapcsolataimba szólt bele. Az energiaszintembe, az időmbe,a hitembe, a meggyőződéseimbe. Ez egy terület áthágás. Az ellenem elkövetett vétek, az egy illegális határátlépés az én életembe. Az az, amikor valamivel gazdálkodtak, ami nem az övéké, hanem az enyém, az én hozzájárulásom nélkül. És ilyenkor beindul a düh. Beindul a harag. Azért akarom ezt megmutatni mielőtt továbbmegyünk, mert a saját életünkben és a nemzetünk életében is látni kell azt, hogy vajon énellenem hol vétettek. A mi életünkben hol vétettek ellenünk. Ez nem a végállomás, hanem egy szakasz, amit át kell járnunk. És nagyon sokszor az emberek azért menekülnek el a megbocsátás elől, mert ezzel nem akarnak foglalkozni. Nem akarnak ebbe belemenni. Mert ez egy fájdalmas terület.

Forrás: Tapolyai Emőke