4. Isten és én, amikor ráhangolódom
Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. - Máté evangéliuma 15, 21-28
Nos... elérkeztünk ahhoz a furcsa párbeszédhez Jézus és az asszony között... mit tudott még ez a kapcsolat, ami az asszony és Jézus között volt... Azt, hogy ez a kánaáni nő nem kérdőjelezi meg Jézus szavát - bármennyire furcsa a mi füleinknek -, hanem magára vonatkoztatja. Nem tesz kritikus megjegyzéseket, nem fogalmazza meg véleményét Jézusról, a kijelentéssel kapcsolatban, nem uralkodnak el rajta az érzelmei az elvárásaiból táplálkozva, nem közli fenntartásait... egyszerűen csak belép abba a rendszerbe/képbe, amelyben Jézus a kijelentését teszi.
Kicsit olyan ez, mint a tanítás is... amikor tanítunk, belépünk a gyerekek világába. Rájuk hangolódunk. Mert beszélhetnénk hozzájuk kánaáni nyelven, de nem értenének belőle semmit. Ehelyett sokszor képeket használunk, meséket, történeteket, hogy megértsék, meglássák a dolgokat. Sokszor, hogy tanárként, hogy neveljünk is, nem elég a korosztályra hangolódni - sokszor egy-egy gyermeket ismernünk kell... miért hordoz esetleg indulatot, miért fáradt vagy miért közömbös. Az igazi kapcsolatok nem a felszínen köttetnek, hanem a mélyben. Ami igazán lényeges, az belül zajlik, az indítékok helyszínén, a szívben.
Ráadásul az asszony még a maga rendszerét és életét, mindazzal a kéréssel, amivel éppen jön, beilleszti ebbe a rendszerbe. A két rendszer pedig összekapcsolódik, és ez határozza meg a gondolatmenetét.
Jézus azt mondja: a zsidókhoz jöttem, mert ők a választott nép tagjai.
Az asszony ezt elfogadja Jézustól, de nem áll itt meg. Tovább viszi/szövi Jézusnak a gondolatát, hogy igen Uram, ha ez így van, és te azt mondod, hogy nem vetjük oda a gyermekek ételét a kutyáknak, akkor viszont... És itt már benne is van a képben, amit Jézus felkínál neki! És ebben a képben megkeresi saját magát. Azt mondja, hogy ha Jézus ezt a képet használja, és ott kijelöli a helyemet, hogy én egy kiskutya vagyok, akkor nézzük meg, hogy mi történik akkor velem, ha én egy kis kutyus vagyok, és mi történik az én kölykömmel? Ha a Mester ebben a modellben gondolkodik - akkor az asszony, észreveszi a morzsát, és abban a pillanatban az ő világa összekapcsolódik Jézus világával. Majd jön ez a zseniális mondat, amit egy olyan pillanat tud csak megszülni, ahol egy valódi találkozás van, ahol két ember valóban egymásra figyel. De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.
Olyan érdekes, hogy olvasva ezt a történetet, nekünk olyan hidegnek, sértőnek tűnik Jézus ebben a találkozásban. Pedig a korban ez a találkozás létre sem jöhetett volna!!! Vagy mit gondoltok,egy másik történetben miért küldi el Jézus a tanítványokat maga mellől, amikor a samáriai asszony szokott a kúthoz járni? Hogy megszólíthassa őt, és hogy a nő is beszélhessen! Mert egyébként férfi és nő nem beszélgethetett egymással! Az, hogy egy nő leszólítson egy férfit, mint itt történt... elképzelhetetlen volt. És ráadásul ez a nő pogány is volt!
Amikor Bibliodrámán feldolgoztunk egy történetet, akkor az egyik résztvevő, szemmel láthatólag tiltakozott az egész ellen... valahogy nem volt kedve az egészhez, és szeretett volna a felszínen maradni, ezért ő egy tárgy szerepébe/képébe bút: egy kút lett. Még is elmondta, hogy azért, mert nem akart ebben most részt venni. De ahogy ment előre a játék, ebben a kútban - ami ki volt száradva, és a sötétség volt a mélyén - mégiscsak felfedezte önmagát. Azon az alkalmon mindannyian sírtunk.
Belehelyezkedni egy képbe, valamivel/valakivel azonosulni - itt is ez történik. Elfogadom a helyem, hogy én a kutya vagyok, de mit is csinál ez a kutya? Hol is van? Ez már egy mély belső folyamat! Ami bennünk zajlik! Ami az asszonyban zajlik! Ami megszüli a választ, ami nem engedi az elutasítást, ami továbblendít élethelyzeteken. Ez az a mély hit, ami az asszonyban benne volt!
Mind a ketten akarnak valamit! A két akarat és a két világ is egyértelműen megnyilatkozik, de mégis az asszony hite köti össze ezt a kettőt. A hit, ami felveszi Jézus ritmusát, gondolatmenetét és beleáll abba.
Milyen sokszor ragadunk bele fájdalmakba, múlt eseményeibe, sérelmekbe, meg nem értettségbe, helyzetekbe... de vajon, ha az asszony csak a saját fájdalmával törődött volna, megtörténhetett volna a gyógyítás? Merj kilépni! Merj Jézusra tekinteni! Merj belehelyezkedni az Ő gondolataiba!
Ebben a 4 részes sorozatban a mély hit jellemzőit szedegetem nektek össze Pál Ferenc gondolatait is használva, hogy kicsit mi is közelebb jussunk Ahhoz, Aki jelenlétét ígéri nekünk, és közelebb jussunk annak megértéséhez, mi történik Isten közelében.