Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!

"Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!"

Jakab 5, 16

Ha körülnézünk világunkban, teljes kétségbeesés lehet úrrá rajtunk. Hogy fogjuk bírni? Mi lesz velünk? Mit tegyünk? Mi lesz most? S minél több híradást nézünk, annál inkább a félelem és a kétségbeesés lesz úrrá a lelkünkön, és az életünkön. Az internetet bogarászva, rátaláltam egy 2015-ös cikkre, amely egy mondata nagyon elgondolkoztatott: "A nemrég Thaiföldön történt robbantás helyszínén több száz buddhista szerzetes gyűlt össze. Ők azért imádkoztak, hogy megtisztítsák a helyet a negatív energiáktól."[1] Elgondolkoztató! A buddhista szerzetesek mennek, s mi keresztyénként mit teszünk? A cikkre visszhangozta a lelkem a fenti igét: "imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének". Vagy, ahogy a görög szöveg megengedi fordítani: "Nagy lehetőségek vannak az igaz ember erőt befogadni tudó imájában."

Sajnos sok ember számára ugyanis olyan az imádság, mint a régi keleti mesében a koldus meg a kincs kapcsolata. A mese szerint a koldus mindig a városkapunál koldult, egész életén át egy megszokott helyen, és amikor meghalt a kívánsága szerint azon a helyen temették el, ahol koldulni szokott. Amikor kiásták számára a sírt, akkor derült ki, hogy ott kincs volt elásva. A koldus egész életében közel volt ehhez a kincshez, de semmi hasznát nem vette, nem talált rá, s így koldus maradt egész életében.

Rossz lenne, ha mi is közel lennénk a kincshez egész életünkben, anélkül azonban, hogy hasznunk lenne belőle. Fedezzük fel most együtt újra az imádság kincsét, a lehetőségeket, és pedig ahogy az ige mondja, "nagy lehetőségeket", amik az imádságban rejlenek.

Megtisztítani egymást a negatív erőktől! Ez a küldetésünk és a felelősségünk egymásért! 

ASSISI SZENT FERENC IMÁJA

Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,

Amit lehet, és adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,

hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,

hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,

hogy összekössek, ahol széthúzás van,

hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,

hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,

nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,

nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,

nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,

aki elveszíti magát, az talál,

aki megbocsát, annak megbocsátanak,

aki meghal, az fölébred az örök életre. Amen.

[1] https://wmn.hu/2015/11/14/parizs-csendes-egy-kint-elo-magyar-no-beszamoloja-a-terrorrol-es-a-masnaprol/