Imádkozó - Sárga bicikli

Andriskának csak egy vágya volt: egy sárga bicikli. Amikor a városban járt, ott látott egyet. Volt rajta minden: vagány villogó, teleszkóp, tárcsafék. Álmában is biciklit látott, az úszkált a tejeskávéban. A matekkönyvében is azt látta. Andriska tudta, hogy nem fogják tudni megvenni a biciklit. Nem azért, mert drága volt, hanem mert a szüleinek sok adóssága gyűlt fel, és a mindennapi betevőre is sokat költöttek.

A fiúcska tisztában volt az anyagi gondokkal, és úgy döntött, hogy egyenesen Istenhez fordul a kéréssel. Minden este hozzáfűzte az imádságához: "Ne felejtsd el Jézus, Karácsonyra kérem szépen a sárga biciklit. Ámen."

Édesanyja minden este hallotta az imádságot, és szomorú volt. Tudta előre, hogy Andriskának szomorú karácsonya lesz. A biciklire nem lesz pénzük, és a fiú nagyon csalódott lesz.

Elérkezett a karácsony. Bicikli nélkül. Édesanyja meglepődött, hogy mint minden este, Andriska megint imádkozni akart, és az ágyára borult. - Andriska - mondta az édesanyja - te nem haragszol? Hiszen Isten nem válaszolt az imádságodra és nem adta meg, amit kértél tőle. Andriska ránézett az édesanyjára, és egyszerűen így válaszolt: - Nem haragszom. Isten pedig válaszolt az imádságomra. Azt mondta, hogy most nem kaphatod meg.

Bruno Ferrero: Csak történetek, 77.o.

Ezt jelenti, hogy megbízol Istenben: ahogyan Andriska, ilyen természetességgel elfogadod azt is, ha valamit nem tesz meg. Mert tudod, hogy az lesz a legjobb, amit ő tervez. Amikor Istenhez fordulsz legközelebb, próbálj meg ezzel a bizalommal lenni. És tedd hozzá a kéréseidhez: ezt és ezt szeretném, de nem baj, ha nem lesz meg, mert megbízom benned. Tudom, hogy te jobban tudod, mikor add meg, amit kérek, és azt is jobban tudod, hogy van-e rá szükségem, vagy sem.