Imádkozó - Mítoszok

- Oké Isten, adok egy esélyt, hogy bebizonyítsd, hogy létezel!

Bob az ágya mellett térdelt. Hét éves volt, és rettentően szeretett volna hinni Istenben. Így hát borzas vörös fejét összekulcsolt kezeire hajtotta és folytatta:

- Tényleg hinni akarok benned, Isten. Ha reggel felkelek, és egymillió dollár van az ágyam alatt, akkor te tényleg vagy. Soha többé nem fogok kételkedni benned!

Nem kapta meg az egymillió dollárt.

Talán azért, mert jobban akarta a pénzt, mint Istent. Esetleg az volt a gond, hogy a pénz (1 dollárosokban szerette volna) nem fért volna be az ágy alá a Monopoly játék, GI Joe baba, a magnó, a koszos ruhák és a porcicák mellé.

De sokkal valószínűbb, hogy azért nem kapta meg a pénzt, mert tévesen gondolkozott Istenről! Úgy képzelte el, mint egy kívánságteljesítő-automatát, akibe bedobunk egy imát, megnyomjuk a megfelelő gombot, és kívánságunk máris teljesül. Mintha Isten valami télapószerű figura lenne, aki csak arra vár, hogy teljesítse az összes óhajt a listáról. Ha elég keményen imádkozik, és tényleg hisz, akkor Isten leküld neki mindent, amire csak egy 7 éves szív vágyhat...

Ami teljesen érthető egy ekkora gyerek esetében. Sajnos sok ember magával viszi ezt az elképzelést Istenről felnőttkorába is. Soha nem lépnek túl a Télapó mítoszán Istennel kapcsolatban.

Isten szeret válaszolni az imákra. "Kiálts hozzám és én válaszolok" mondja Jeremiás könyvében (33,3). Még ilyen ígéretet is tesz: "Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs 65,24)

Ennek ellenére az ima nem olyan, mint a pénzérme, amit bedobunk a gépbe, és a hit nem a gomb, amit megnyomunk hozzá. Isten nem ugrál óhajaink és sóhajaink szerint. Teljesen mindegy, hogy Bob milyen erősen imádkozott volna az egymillió dollárért, hogy milyen elszántan hitt volna, semmiképpen nem talált volna egymilliót az ágya alatt. Nem azért, mert Isten nem szereti. Nem azért, mert Isten nem hallgatta meg az imádságát. És nem is azért, mert nem volt elég hely az ágya alatt. Az egymillió soha nem érkezett meg, mert Bob nem imádkozott - kívánságot mondott el csupán!

A Télapó-mítosszal szemben Isten nem valami mennyei kívánságteljesítő automata, aminek egyetlen dolga játékok osztogatása. Ő messze túlmegy a mi apró óhajainkon. Ő a mindenható Isten, a testté lett Szeretet. Arra vágyik, hogy gyermekei visszatérjenek ahhoz a szeretethez, amivel elárasztja őket. Azt akarja, hogy Őt magát szeressük, és ne különféle dolgokat. Őt keressük, és nem mohó imáink meghallhatását. Neki engedelmeskedjünk, de nem azért, mert az egymilliót hozhat a konyhára, hanem mert szeretjük, és szeretnénk olyat tenni, ami kedves neki.

Josh McDowell, Bob Hostetler, Ne dobd el a zagyad, 17-18.o.