Imádkozó - Isten fánkjai

Egy túlsúlyos férfi eldöntötte, hogy ideje leadnia néhány kilót. Elmondta a kollégáinak, hogy fogyókúrába kezd, és mostantól nem hoz fánkot az irodába. Tudta, hogy nehéz lesz megállnia, hogy ne ugorjon be a pékségbe munkába menet, de elhatározta, hogy erős marad, és ellenáll a kísértésnek.

A munkatársai meglepődtek, amikor egyik reggel egy nagy doboz fánkkal jelent meg az irodában. Amikor emlékeztették a fogyókúrájára, ő csak mosolygott.

- Ezek nagyon különleges fánkok! - magyarázta. - Amikor elindultam az irodába ma reggel, tudtam, hogy a pékség előtt fogok eljönni, és arra gondoltam, az Úr talán szeretné, ha ma fánkot ennék. Nem voltam benne biztos, szóval így imádkoztam: "Uram, ha szeretnéd, hogy megálljak és vegyek fánkot, akkor add, hogy legyen egy szabad parkolóhely közvetlenül a pékség előtt!" Biztosan tudjátok, milyen nehéz a pékség előtt szabad parkolót találni.

- Szóval találtál szabad parkolóhelyet? - kérdezte egyik munkatársa.

- Igazi csoda volt! - válaszolt a férfi. - Mire nyolcadjára megkerültem a háztömböt, akkor végre találtam egyet!

Ne feledjük el, hogy Isten akarata nem mindig egyezik a miénkkel! Amikor azért imádkozunk, hogy Isten akarata legyen meg, nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy rávegyük Istent: tegye rá a pecsétet arra, amit mi már úgyis eldöntöttünk. A Biblia azt mondja, hogy a szívünk gonosz és "csalárdabb mindennél" (Jer 17,9). Amit mi akarunk tenni, az legtöbbször nem egyezik azzal, amit Isten akar, hogy tegyünk.

Jézus nem feltétlenül akart kereszthalált halni, de nem követelőzött. hogy az Ő akarata legyen meg, hanem így imádkozott: "Atyám... ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied" (Luk 22,42). Isten mindig tudja, mi a legjobb a számunkra. Engednünk kell Neki azt tenni, amit Ő akar, nem pedig azt, amit mi.

Forrás: Wayne Rice: Fején a szöget 4., 182-183.o.