Igeszerető - Lábam előtt mécses

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)

Egyszer Mátyás király vadászatról tartott hazafelé az urakkal. Egy nádas mellett haladtak el, s látta a király, hogy nagyon lankadtak a nádak, szomjazták az esőt. Meg is jegyezte:

- Hej, eső kellene már a nádra is, ahogy elnézem.

Megmosolyogták az urak Mátyást.

- Felséges királyunk, ugyan miért kellene eső a nádra, mikor mind vízben áll?

Mátyás csak hallgatott, de magában forralt valamit.

Estére meghívta az urakat vacsorára, de mindegyikük lábáról lehúzatta a sarut, s a lábukat vizes dézsába lógatta, úgy ültek az asztal mellé. Volt aztán minden az asztalon, ami szem-szájnak ingere, csak éppen ital nem volt egy csepp sem. Megszomjaztak erősen az urak, de nem mertek szólni. Egyikük aztán nagy sokára megjegyezte:

- Fenséges királyom, köszönettel vettük a vacsorát, a finom ennivalókat, de italról nem gondoskodtál, pedig majd kiszárad a torkunk.

Azt mondja Mátyás huncutul:

- Ejnye, ejnye, mindegyikőtök lába vízben áll, ti pedig szomjúságról beszéltek?

Értették az urak, és elszégyellték magukat. Többet nem mosolyogták meg a királyt, bármilyen furcsát mondott.

A 119. zsoltár írója nagyon benne él Isten Igéjében! Honnan látszik ez? Onnan, hogy ezt a zsoltárt olvasva, milyen hosszan tud írni az Ige nagyságáról, áldásairól és életére gyakorolt hatásairól. Mindenki, aki olvassa és érti Isten szavát, a Bibliát, az ugyanígy van Istennel. Tele van a szíve hálával a kapott üzenetekért. Fontos feladatunk is ez: naponta, vagy amilyen gyakran csak tudjuk, olvassuk Isten szavát. A keresztyén embernek nem dísz a polcon, a keresztyén ember nem csak lógatja a lábát Isten Igéjébe, hanem ez a könyv elkíséri és vezeti őt a mindennapokban. Jézus Krisztus most nincs közöttünk, de Igéje és Szentlelke által vezet minket. Az Ő szava megelevenít, megújít és éltet. Ne csak lógasd a lábad Isten Igéjébe, hanem kortyolj bele! Éld meg! Járj az Ő útján és ott igazi élményekre és áldásokra találsz!