Erővel teljes - Mint a sasok

"...akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." (Ézs 40,31)

Csiha Kálmán erdélyi püspök jegyzi le a következő történetet, ami lehet ismerősnek hangzik, de kicsit másabb, mint azt korábban már hallottátok!

Egy erdész fia talált két sastojást a hegyekben. Hazavitte, betette őket a kotlós alá. Az egyik összetörött, a másik megmaradt, kikelt belőle a sasfióka. Ott nevelkedett a tyúkok között a szemétdombon. Ott kapirgált, s megtanulta, hogy ő is tyúk. Aztán jött arra egy vendég, és mondta az erdésznek, hogy lám, van itt egy sas az udvarodon!

- Ó, nem, mondta a gazda, az már régen nem sas! Már régen elfelejtette, hogy sas! Az csak tyúk, most is a gilisztákat szedi.

- Nem hiszem, mondta a vendég. Felvitte a háztetőre a sast, és biztatta, hogy repüljön el. Fel is repült, de amikor két-három szárnycsapás után meglátta a szemétdombot, rászállt, visszatért a tyúkok közé.

- Látod, ez már rég elfelejtette, hogy sas - mondta az erdész.

De a vendég erősködött, felvitte a sast egy magasabb dombra, és onnan próbálta reptetni. Most messzebbre szállt a madár, de végül éles szemével újra észrevette a szemétdombot, a gilisztákat, s megint a tyúkok mellett kötött ki.

Akkor az ember harmadszor is megfogta a sast, hajnalban felvitte a magas hegyek közé, a sziklacsúcsra, amit beragyogott a napfény, és magyarázta neki, hogy ő sas, hogy arra teremtette az Úr, hogy bátran repüljön! Felreppent a sas, a Nap sugarai hirtelen belevilágítottak a szemébe, széles szárnyra kapott, és eltűnt az egek felé.

Kérd az Urat, hogy töltsön be téged, és lehessél Te is az Ő erejével teljes. Ma is számtalan olyan helyzetbe kerülhetünk és kerülünk, amiben nem tudunk már szárnyalni. Mi is gyakran ezt éljük át a hétköznapokban, hogy helyzetek, konfliktusok, indulatok a földre kényszerítenek, de nekünk újra fel kell emelkedni, hogy sasként szárnyalhassunk.

Higgyünk abban, hogy teljesek lehetünk Isten erejével. A sas a madarak királya. Két méter a szárnytávolsága, és hatalmas erővel repül akár a felhők között is! Különösen érdekes látni, hogyha a földön lépked, akkor szinte dülöngél. Bizonytalanul tud csak lépkedni. Azonban ha szárnyra kel, akkor végtelen erő van a szárnycsapásaiban. Velünk ugyanígy van ez. Tudunk vánszorogni és szárnyalni. Vonszolni magunkat és szárnyra kelni. A titok pedig az Úr! Rátekintve, Benne bízva, az Ő nagyságát, hatalmát figyelembe véve megváltoznak az ember lehetőségei. És ezt nem csak egyszer tapasztalhatjuk meg, hanem újra és újra, folyamatosan.