Dolgos - hangyák

Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. (Péld 6,6-11)

Egy tanító példabeszédet olvashattunk. A hangyáról szól ez a pár vers, akit talán alig veszünk észre. Mégis csodálatos, hogy ez a csaknem vak rovar rendkívül szorgalommal dolgozik. A szagok és a tapintás vezeti, és súlyának ötvenszeresét képes elbírni. Főleg a nyári hónapokban hihetetlen munka tanúi lehetünk. Érdemes megállni és megfigyelni az egész folyamatot. Senki sincs, aki csak úgy lófrálna, de nincs hajszolt szaladgálás sem. Nincs barátságtalan megnyilvánulás, hanem békében, súrlódásmentesen, kitartóan teszik a dolgukat. Céltudatos építőmesterek, de vannak például gombaterjesztő hangyák is.

Ezzel szemben mi kísérti az embert? A gyermeket és a felnőttet is! A restség! A lustaságból fakadó alvás! Az ember nagy bűne az, hogy különválasztotta a munkát Istentől. Hajtja magát Isten nélkül, csak a maga erejéből. Így azonban hamar kifárad, kimerül. A munka nyűggé, teherré válik. Vagy feladja és lusta lesz, mert Isten nélkül nem látja értelmét a munkájának. A teremtett világ Istent dicséri. A hangyák a Teremtő erejével végzik a munkát. A mi kedvünk is megváltozik, ha a munkát Istennel, az Ő vezetése alatt, és az Ő dicsőségére végezzük.

Forrás: Somogyiné Ficsor Krisztina: Jellem ABC a Biblia alapján