Dolgos - Eleazar Buffon
"Kelj föl, mert ez a te dolgod, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj!" (Ezsd 10:4)
Eleazar Buffon, egy francia gazdálkodó ember, 1910-ben elveszíti egy évben a fiát és a feleségét, egyetlen fiát és a feleségét. Azt mondja Eleazar Buffon, "1910-ben, ahogy meghalt az egyetlen szem fiam, és meghalt a feleségem, összeestem, és rájöttem, hogy én már semmit nem várok az élettől. 50 felé vagyok. Két ember volt a világon, akit igazán szerettem, a feleségem és a fiam. Mit várjak az élettől?" Annyira úgy érezte hogy tönkre ment benne a lelke, hogy fogta, és eladta a kis birtokát, ahol gazdálkodott, mert azt mondta "Képtelen vagyok ott élni, ahol minden, a ház, a bútorok, a szobák, a táj, a kert és minden, a feleségem és a fiamra emlékeztet, nem tudok itt élni." Fogta a pénzt, és elköltözött Franciaországnak egy nap sütötte-perzselte vidékére. "Meghalni itt is lehet."
Eleazar Buffon megvette a földet, és amikor eljött az első nyár, és kilépett a háza elé, ott volt a nap perzselte kopár vidékés, és érezte, ahogyan perzseli őt a nap. Körbenézett, és azt mondta. "Nem igaz! Nincs itt egy fa, aminek az árnyéka alatt valahogy lehetne egy picit élni?" És Eleazar Buffon, 1910-ben (!), azt mondja "Hát legalább egy fát ültetek. És ültetett egy fát. Eleazar Buffon 1947-ben halt meg. 1910 és 1947 között ültetett 100.000 fát.
Nem tévedtem, ennyit ültetett. Ültetett 100.000 fát. Már a II. Világháború előtt az történt, hogy az az egész környék kezdett megváltozni. A mikroklíma megváltozott, a növények, társulások jöttek létre, új állatok, új növények, egyszer csak az éghajlat megváltozott. Annyira jó vidék lett, hogy emberek kezdtek oda a néptelen falvakba költözni, és azt mondják "Ez érthetetlen. Ez zseniális vidék és régió. Miért nem élnek itt többen?" Amikor '47-ben Eleazar Buffon idős bácsiként meghalt, tulajdonképpen nem a saját életét változtatta meg, az egész környék élete megváltozott. Ezt leírhatjuk így, hogy amíg meg nem halt a felesége és a fia, az volt neki fontos, hogy "Mit várok az élettől?", és ez egy jó kérdés. Meghalt a fia és a felesége, egyszer csak azt mondta "Tulajdonképpen én azt hiszem, már semmit nem várok az élettől. De az élet még várhat tőlem valamit." Ezt egészen fölemelőnek látom, hogy valaki, aki azt mondja, hogy "Nem várok semmit az élettől.", de nyitott arra, hogy Isten vár még tőle valamit!
Forrás: Pál Ferenc