Becsületes - A kertészet

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is" (Fil 2,5)

A második világháborúban vagyunk. Két család élt egy kis amerikai városban. Mind a ketten virágok nemesítésével és termesztésével foglalkoztak. És miután ketten foglalkoztak ezzel az egész településen, a piacon mind a ketten el tudták adni az árut. Jóban is vannak egymással. Az egyik család sok száz éve ott élt az újvilágban, a másikuk egy japán család, akik csak két-három nemzedék óta vannak ott. Igen ám, de jött 1944-ben a Pearl Harbour-i Japán bombázás, egyszer csak egyik napról a másikra minden japán ellenséggé vált Ezt a családot elvitték hadifogolynak, és karanténba zárták őket. A család mindenét elvesztette, több nemzedéknyi munka ment kárba. Amikor vége lett a háborúnak, 1945 végén visszament a japán família oda, ahol a kertészetük volt. Meg akarták nézni legalább a romokat, azt, ami a kertészetből maradt. És akkor odaérve, a romok helyett azt látják, hogy minden úgy néz ki, mint hogyha ott lettek volna. Nem értik, hogy mi történt. Bekopognak a másik kertészhez, akivel jóba voltak, és kérdik, hogyan lehetséges mindez? A másik kertész így válaszolt: Tudjátok, mi nem üzentünk hadat egymásnak. Mi mindig is testvérei voltunk egymásnak, és amikor titeket elvittek, mi úgy döntöttünk, az egész nagycsalád, hogy a ti kertészeteteket is tovább fogjuk éltetni. Ezért ugyanúgy gondoskodtunk róla, mint a sajátunkról. Majd a házigazda odamegy a fiókhoz, kihúzza, egy köteg pénzt odaad ennek a japán családnak. Azt mondja: Mi ugyanúgy elvittük a ti árutokat is a piacra, ez a tiétek. Üdvözlet itthon!

Gondoljátok végig. Csináltak bármi hihetetlen dolgot? Nem. Csak nem lopták el a japán család kertjét, meg a pénzét (mert ezt is megtehették volna). Hiszen senki nem garantálta, hogy visszajönnek még. Gondozták, eladták a termést, és a pénzt félrerakták. Nem maguknak. És itt ez a kulcs. A Lélek ugyanis ezt végzi el: az önzést alakítja át. És amikor az önzés szeretetté változik, ott történik meg a csoda! Ez a Szentlélek csodája, hogy nem magad körül forgolódsz többé, hanem a másik fontossá válik, olyanná, akiért áldozatot hozni már nem vagy lusta.