Becsületes

Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! (Zsolt 37,37)

A jelenlévők közül sokan azt mondták, hogy ez volt a legjobb kosárlabda-mérkőzés, amit valaha láttak: A Westwood Gimnázium a Valley Központ ellen; ez a meccs döntötte el, ki jut tovább az állami kosárlabda bajnokságba.

A kezdést jelző sípszótól kezdve a nézők rághatták a körmüket. Mindkét iskola játékosai életük legjobb játékát nyújtották - olyan erőbedobással futottak, cseleztek, passzoltak, lőttek, és kapták el a lepattanókat és védekeztek, amilyet a szurkolók még soha nem láttak tőlük.

A meccs lendülete ide-oda ingott, tucatnál is többször adták át egymásnak a vezetést a csapatok.

Már csak 10 másodperc volt hátra, amikor a Westwood dobott egy kosarat, és ezzel egy pont előnyt szereztek. A Valley Központ időt kért. A csapattagok összedugták a fejüket az edzővel, aki felvázolta nekik az utolsónak ígérkező támadást. Az volt a terv, hogy elpattogtatják az időt, fedezéssel jó helyzetbe hozzák a legjobb lövőjüket, és amikor már csak 2 másodperc van hátra, a legjobb lövő játékos megpróbálja megnyerni a mérkőzést egy utolsó másodpercben bedobott kosárral.

Amikor megszólalt a síp, a nézők felálltak. Fülsüketítő hangon szurkoltak. A Westwood felállította a védelmét, a Valley Központ pedig felhozta a labdát.

Ahogy az óra az utolsó másodperceket ütötte, a Westwood-szurkolók együtt kántálták: "ÖT...NÉGY...HÁROM...KETTŐ..."

A Valley Központ játékosai pontosan úgy csinálták a támadást, ahogy az edző felvázolta. Amikor már csak 2 másodperc volt hátra, a sztárjátékos eldobta a labdát. A labda lepattant a palánkról, majd egyenesen a Valley Központ egyik játékosa kezébe esett, aki bedobta.

A Valley Központ szurkolói vad éljenzésbe kezdtek. Az ő csapatuk jutott tovább az állami döntőbe!

Legalábbis azt hitték!

Miközben a játékosok és a szurkolók ünnepeltek, a bírók odaszaladtak a hivatalos pontozóasztalhoz, hogy megállapítsák, nem járt-e még e az idő, amikor a labda bekerült a kosárba. Akkora volt a zaj, hogy a bírók nem hallották a jelzősípot, hogy megállapítsák, érvényes volt-e a kosár.

A hivatalos pontozó egy idősebb ember volt, aki más sok éve betöltötte a pozíciót. Most hirtelen az ő kezében volt a mérkőzés sorsa. A férfi egy pillanatig tétovázott, de végül az asztal fölött áthajolva így szólt:

- Mondják meg a Valley Központ edzőjének, hogy nagyon sajnálom, de nem érvényes a kosár. Lejárt az idő.

Ez a hír mindent megváltoztatott mindkét csapat számára. A Westwood játékosai és szurkolói elkezdték ünnepelni a győzelmüket, míg a Valley Központ játékosainak és szurkolóinak meg kellett birkózniuk a vereség gyötrelmével. A Valley edzője döbbenten ült a padon, fejét a kezébe temette.

A hivatalos pontozó felállt az asztaltól, odament, és leült az edző mellé a padra. Könnyes szemmel átkarolta a padon ülő fiatal edzőt, és így szólt:

- Büszke vagyok rád... Fiam!

Ez a valós eseményeken alapuló történet jellegzetes példa arra, milyen ára lehet a becsületes életnek. A hivatalos pontozó nagyon könnyen odaadhatta volna a meccset a fia csapatának. Ő azonban úgy döntött, hogy megőrzi a becsületét. Azt tette ami helyes volt.

Te, voltár már ilyen helyzetben, amikor választanod kellett, hogy becsületes maradsz vagy csalsz? Hogy döntöttél? Miért?

Forrás: Wayne Rice: Fején a szöget 4., 236-238.o.