A változás bennem kezdődik

"Egyszer eljött hozzám valaki azzal a problémával, hogy már egyáltalán nem beszél a testvérével, teljesen megszüntette vele a kapcsolatot. Nemsokára azonban negyvenéves lesz, szeretné ezt valahogy megváltoztatni. Elkezdett beszélni arról, hogy mi történt kettejük között, és egy hosszú órán keresztül csak mondta, mondta a dühét, a fájdalmát, hogy miként próbálta a kapcsolatot helyreállítani, miként igyekezett megértetni a testvérével, hogy mit tett rosszul. Miután mindezt elmondta, könnybe lábadt szemmel az ajkába harapott. Én, aki mindvégig némán hallgattam őt, most csak annyit mondtam: 'Úgy gondolom, te most egy álmot is siratsz.' Erre ő zokogni kezdett. 'Sosem gondoltam volna, de így van! Évtizedeken keresztül hordoztam magamban egy álmot, hogy milyennek kellene lennie a kapcsolatomnak a testvéremmel. Miután pedig a kapcsolatunk egyre kevésbé volt olyan, én egyre inkább őt hibáztattam, őt tettem felelőssé azért, hogy az álmom nem valósul meg, és azt akartam, hogy változzon meg. De most megértettem valamit: el kell siratnom az álmomat. Ha megteszem, az lehetőséget adhat arra, hogy a testvéremet megint szeressem.'" (Pál Ferenc: A belénk égetett múlt)