A csend ereje

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt 46,11)

A világ mai állapota, az egész élet beteg. (...) Teremtsetek csendet!" - Soren Kierkegaard, dán filozófus megállapítása és gyógyító tanács mai is elhangozhatna. Mindannyiunknak szüksége van csendben eltöltött időre, amelyben kivonulhatunk a bennünket körülvevő zajból, a munka vagy a folyamatos beszéd hangözönéből. A zajtól meg lehet betegedni. Aki szüntelenül kiteszi magát a külső zajoknak, és nem tudja kikapcsolni a belső lármát, az beteg lesz. (Anselm Grün)

Most egy kicsit megint lehetőséget kaptunk a csendre, hiszen nemcsak a tél sötétje, de a kijárási korlátozás is munkálja, hogy kicsit megálljunk, és behúzódjunk otthonainkba.

Ez a csend azonban, ami kívülről körülvesz bennünket, nem jelent feltétlenül belső csendet is. Tele van a lelkünk, tele vannak a gondolataink, tele vagyunk mindazzal, ami körülvesz bennünket.

Mintha félnénk csendben maradni. Mintha rémisztene bennünket a megállás. Pedig a csend, amitől sokszor félünk, mert rémisztőnek találunk, a javunkra is válhat ezekben az időkben.

Philip Yancey mesél el egy történetet arról a barátjáról, aki jó úszó lévén bátran eltávolodott a parttól, s nem vette észre, hogy az esti szürkületet felváltotta az éj sötétje. Azzal szembesült, hogy nem látja a partot, a fákat, az autóját... Kétségbeesett. Kapálózni kezdett. Miután egy félórányi csapkodás és erőlködés után elfáradt, felfeküdt a vízre, s lassan megpróbálta zakatoló elméjét lecsendesíteni. Bármerre nézett, mindenhol sötét volt.

Végigfutott rajta, itt kell meghalnia értelmetlenül, figyelmetlenségének következtében...

Majd, miután már annyira lecsendesedett, hogy tudott imádkozni, a csendben arra lett figyelmes, hogy valahol énekelnek. Jobban figyelve lassan elindult abba az irányba, ahonnan a hangok jöttek.

Meg-megállva, mindig ellenőrizve az irányt végül meglátta a tengerparti fövenyen tábortűz mellett éneklő csapatot. Nem győzött hálát adni a csendért, amelyben irányt, vezetést kapott.

Mikor azt érzed, hogy nincs tovább, amikor nem találsz talajt a lábad alatt, elfáradtál, bátorítalak, "csak légy egy kissé áldott csendben"!

Nem kész válaszokra, közhelyekre van szükségünk próbatételeink közepette, hanem a HANG-ra, mely aztán meg is fog szólalni. Utat fog mutatni. Biztonságot fog adni.

Úgyhogy ne félj a csendtől! Hallgass bele, s ha meghallod vezetését, indulj el abba az irányba!

Anselm Grün mondja: "A világ hangzavarában szükség van nyugodt időkre ahhoz, hogy felfedezzük belső erőinket. Akik érzik a csöndet, erőt nyernek a hétköznapokhoz. Ittak a belső forrásukból."

__________________________________________________________________________________________Forrás:

Mátészalka Kertvárosi Református Egyház - Napindító gondolatok, 2020. november 19.

Anselm Grün: Belső erőforrásaink, Korda Kiadó, Kecskemét, 2018