2021. júliusban olvastam

Ez a hónap számomra egy igazi önismereti utazás volt, és nem is tudom mikor adatott meg utoljára, hogy 9 könyvet tudtam elolvasni három gyermek, napi teendők és nyaralás mellett. Az élet nem egyszerű, és néha utálom, néha szeretem, hogy a könyvekben sem az!

Az első könyvem Gárdos Péter: Hajnali láz c. könyve volt. A 177. számú limitált kiadás, amit a Libertine Könyvesboltban vettem meg. Nagyon szerettem, nagyon nagy várakozással kezdtem hozzá, de valahogy nem jött át az a romantika, az a szerelem, az a varázslat, amit más beszámolók miatt vártam ettől a könyvtől. Ezért megnéztem Gárdos Péter filmjét is, ami végre megadta azt a pluszt, amit annyira kerestem.

Ezután, hogy a kontraszt meglegyen Domenico Starnone: Hurok c. könyvét olvastam el. Hatalmas a kontraszt a két könyv között, és amennyire átmelegített az előző, annyira vált megrendítővé a második. Mint minden elvált emberben, szerintem, legalábbis nagy százalákunkban ott van egy bizonyos űr a válás után - mi lett volna ha? Mi lett volna, ha nem így alakul? Mi lett volna, ha újrakezdjük? Mi lett volna, ha... ezer és ezer befejezéssel. Nos, ez a könyv számomra egy ilyen mi lett volna, ha ... történet, ami 3 szemszögből közelít a válás - újrakezdés témájára - a nő, a férfi és a gyerekek szempontjából.

Az igazi romantikát Gárdonyi Géza: Ida regénye adta és hozta meg számomra. Gyönyörű történet, és annyira kell a lelkünknek ilyen is, hogy hinni tudjunk az őszinte érzésekben.

Egy igazi gyöngyszemet is találtam a könyvek soraiban, ez pedig Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere műve volt. Edith Eva Eger könyve után, egyre bátrabban olvasok erről a korról, de mindig félve veszem elő ezeket a műveket, mert nagyon mályen megérintenek az emberi történetek. A könyv egyik mondatát tenném csak ide: "A legfontosabb, amit valaha megtanultam: annál, hogy valaki szeret, sosem érhetsz el többet. ... A barát az a valaki, aki emlékeztet, hogy élsz!" Talán nem véletlen, hogy egy olyan korban írta, jelentette meg ezt a könyvet, amiben az emberek egyre nehezebben kapcsolódnak embertársaihoz.

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós c. könyve számomra csalódás volt. Valahogy nem erre számítottam, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Popper Péter mondatából kiindulva, kellő öniróniával vezet végig a szerző élete eseményein a könyvben. Amit viszont szerettem, hogy több kutatási eredményt is összeszed, amik nagyon érdekesek voltak a boldogságkeresés ösvényén haladva.

"Amikor belenézek a másik arcába, akkor válok emberré. Amikor belenézek a másik ember arcába, akkor születik meg a szeretet. Aki szeret, az vigyáz a másikra." Ez a mondat lett a mottója Feldmár András és Büky Dorottya: Másfél méter, beszélgetések a szeretetről című könyvének. Ehhez nem tudok mit tenni. Szeretem Feldmárt.

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék könyvét Fredrik Backman Egymás ellen című könyve követte. Nem véletlenül, hiszen ez egy két kötetes történet. Nos, ő az az író, aki mindig a lelkem legmélyebb zugaiba tud férkőzni. És vártam vártam, de most nem jött. Nem sírtam és nem nevettem (na jó, néha azért igen) - csupán rácsodálkoztam, hogy ez a velem egyidős író mennyire mélyen ott van a lélektanban, mennyire ismeri az embert magát, és mennyire rettenetesen és csodálatosan ábrázolja az emberi viszonyok és indulatok, politika és élet, közösség és család, elismerés és kiközösítés, élet és halál összefonódásait.

És a 9. könyv! Nos, erre nincsenek szavak! Dr. Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség c. könyve szavakban nem leírható felismeréseket, önismerettel és szakmai felismerésekkel gazdagított. Ez is olyan alapmű, mint Tisza Kata: Most, Orvos Tóth Noémi: Örökölt sors, Eric Berne: Emberi játszmák vagy Edith Eva Eger: A döntés c. könyve. Eleinte még post it-eztem a könyvet és aláhúztam, de igazából minden mondatát meg kellene tanulni. Ajánlom mindenkinek, aki embernek született!